Barkács sztorik, képek

A házban, amit megvettünk tavaly - és átépités alatt van -, az előző tulajdonos egy komoly lakatos műhelyt üzemeltetett. Ennek hozadéka volt egy kb. 50 m2-es hullámpalával fedett tároló is, aminek a tartószerkezete colos, és különböző szögvasakból épült fel. Pluszban volt egy daruállvány is, cirka 30 cm átmérőjű acélcsövekből hegesztve.

A településen jár körbe egy család, akik már az épitkezés során több alkalommal elvitték tőlünk a hulladék vasakat. Számomra (is) szokatlan módon ráálltak arra, hogy kivágnak minden vasat maguknak, akkor elvihetik a cuccot. Hoztak magukkal flexet, két napon keresztül hányta a szikrákat a gép... Mondjuk ma az egyik idióta kicsit közel tartotta magához a gépet, sikerrel begyújtotta a műszálas pulóverét, a hasát meg jobban elfeketitette.

Amig ők kint ügyködtek, a régi fürdőszobából kiszedtem a horganyzott vizcsöveket, vigyék azokat is a francba. Azt vettem észre, hogy vagdossák le a csövekről a csapokat, teszik félre.

Kiderült, hogy van egy vállalkozó ismerősük, aki házakat épit, és ezeket beépiti. Mindegyikért ad száz forintot! A fürdőszoba a korábbi tulaj elmondása szerint a 70-es évek végén lett kiépitve, azóta a csapokhoz nem lett nyúlva. (nem a mosdó és kádcsapról beszélünk, hanem az elzárócsapokról a falban) Volt olyan cső, ahol kis rántástól a menetes kötés lazán szétcsúszott.

Tanulság igazából nincs, csak néha még meg tudok lepődni.

Az egyik legjobban összeszedett épitészeti oldal az épitőiparral kapcsolatos blogok egy helyre gyűjtését tűzte ki célul, ennek lettem egyik állomása.