A múlt heti fiaskó után megfogadtam, hogy hetente kap fizetést inkább a brigád, igy hét végén el tudják inni a lóvét.
A hét elején egyáltalán nem lehetett velük birni, csontrészegek voltak reggeltől-estig. Megpróbáltam lekaszáltatni Dodival az elvadult kertet, de miután az első suhintásnál beleállitotta a kaszát a meggyfába, inkább hagytam a fenébe az egészet...
Szerdán megérkezett a faanyag a födémhez, és a tetőhöz. Szerencsére a fuvaros le is daruzta oda, ahová kellett. Pénteket befenyitettem, ha tüzelőnek használja a fát, levágom a feleségét kecskéjét.
Csütörtök reggel aztán végre visszazökkent minden a normális kerékvágásba, reggel már hitelre itták Böbénél a feleseket. Sanyi még mindig kicsit mereven mozgott, nem tudta kimosni rendesen a ruhájából a rákötött betont. Úgy mozgott mint a Robotzsaru.
Már ideje volt nekiállni a koszorút bebetonozni, hogy haladjunk is a házzal. Feri deszkából akart zsaluzatot késziteni, de jobbat láttam a szomszéd utcában. Haladni kell a korral, inkább OSB-lapokból fogunk barkácsolni. Könnyebb, gyorsabb, és jobb is lesz.
Egy ilyen préselt-ragasztott faforgács lap 1,25 x 2,50 m-es. Úgy gondoltuk, hosszában kettévágjuk, és úgy kerül fel a falakra kétoldalról. Sanyi és Pista bejelölte a felezővonalat a táblákra. Természetesen szemre kimérve, hiszen a jó szakembernek nem kell mérőszalag. Meg léc sem, hogy egyenes vonalat húzzon. Igy aztán Sanyi a láncfűrésszel érdekes mintát vágott a lapokra, úgy nézett ki, mint egy életnagyságú puzzle. A földön vágtak, ezért a lánc el is kopott, mire végeztek. A talajból vakondok pattantak ki rémülten, úgy futkostak mint a Texasi láncfűrészes cimű filmben a szőke ribik. Összefogdostam őket, ebédnek tökéletes lesz. A bőrükből meg varratok kisvakond nadrágot a szomszéd gyereknek, úgyis az a kedvence.
Felcsavaroztuk a falra a lapokat, Feri szemmértékére bizva vizszintesen. Kisebb vita alakult ki arról, hogy a fagerendákat betonozás előtt kell-e berakni, vagy utólag. A szomszéd épitkezésen betongerendákat berakták előtte, igy mi is igy tettünk. Mondjuk szerintem be kellett volna kenni bitumennel, de Sanyi szerint az a zöldes szar, amivel rohadt drágán kezelték a fát, nem csak a gomba és a tűz ellen véd, hanem jó az mindenre. A fagerendákat felfektettük a falakra, nagy nehezen elhelyeztük a vasalást is. Sanyi szerint jó lenne a gerendákat is bevasalni, ezért belevertünk egy-egy ácskapcsot mindegyikbe, és összedrótoztuk a vasakkal. Ha ez leomlik, akkor itt a világvége...
Miután ezzel végeztünk, megebédeltünk a finom pörköltből. Ahmed és én elosztottunk egy csomagolt szendvicset inkább. Jól állt a nyakában a vakondkarmos nyaklánc, Winnetou is megirigyelte volna.
Sanyi elhelyezkedett a betonkeverő mellett, és Imivel nekiálltak keverni a betont. A receptet fejből nyomták: 1 lapát cement, 3 lapát sóder. Néha persze kiestek a ritmusból, ilyenkor kicsit kevesebb/több került bele valamelyik összetevőből. Ezért aztán a beton a szürke minden mélységében játszott idővel, de majd összekopnak a naptól.
Összeszedtük az összes létező vödröt a betonhordáshoz. Feri és Dodi a kőműves vasbakokból rakott állásokon várták a betont. Dodi egy kampós vas segitségével emelte fel a többiek által behordott anyagot, Feri meg öntötte a helyére, és tömöritette be.
Imi először megpakolta a vödröket teljesen, amitől Pista majd összeszarta magát, mire bevonszolta. Dodi beakasztotta a kampót, majd a gravitációnak engedelmeskedve Pista nyakába ugrott. Miután elküldték Imit a jó édes anyjába, kettéöntötték a tele vödröt. Kiherélést helyeztek kilátásba hImikének, ha felénél többet fog önteni ezentúl.
A következő körnél a kampó beleakadt Pista ruhájába, lerántva a pólót róla. Előtüntek a megkopott tetoválásai. Vállán még mindig meg lehetett csodálni meztelen feleségét. 20 évvel ezelőtt még vékony testalkatúan állt modellt, de még most is aktuális volt. Azóta mindketten hiztak 30 kg-ot, csak a tetkó körvonala vált kicsit vékonyabbá, szaggatottá.
A "Szeretlek Éva" alatt a "Szeretlek Nagy Istvánné" is ott viritott. Ez sokaknak félreértésre adott okot, ám Pista édesanyjára gondolt a varráskor. A hátán egy megkezdett Mona Lisa volt, amiből a képkeret volt kidolgozva, valamint a női alak körvonala látszódott haloványan. Annak idején részletre tetováltatott, de nem tudta fizetni a részleteket, igy a "bank" felmondta a szerződést.
Nagyon lassan haladtak a betonozással, a fél vödör betonokat úgy benyelte a koszorú, mint tisztes alkesz a féldekást. Hamar elunták a dolgot a fiúk, ezért elkezdtek betontörmeléket dobálni a betonba. Elvégre az alapba is lehet 30%-ig... Miután elfogyott a betontörmelék, a kiürült palackok is sorra kerültek. Legalább jobb lesz a hőszigetelése a háznak.
A délután közepére a műanyag vödrök megadták magukat, elrepedt mindegyik. Pista megdrótozta őket, Sanyi pedig szárazabb anyagot kevert, hogy ki ne folyjon a réseken. Az idő előrehaladtával egyre szárazabbat, majd a végén csak megkeverték szárazon, beleöntötték a koszorúba, és Feri meglocsolta slaggal.
A nap végére újabb probléma adódott, elfogyott a cement is. Amikor már látszott, hogy nem lesz elég, Feri utasitotta Sanyiékat, hogy spóroljanak vele. Ezért aztán először csapott lapátnyi adag került a 3 lapát sóder mellé, aztán kisebb lapátnyi, szemétlapátnyi, homokozólapátnyi. De a legvégére is jutott mutatóba a koszorúba, sőt Feri egy kis cementlével meg is tudta locsolni, hogy a szine hasonló legyen a többihez.
Most már csak locsolgatni kell a betont, és mehet rá a tető...
Utolsó kommentek