Minden épülő társasház/lakópark a project előrehaladtával elkészit egy mintalakást, amelyet kulcsrakészen, a lakóparkra jellemző anyagok felhasználásával építenek.

Nálunk is így történt, de mivelhogy exkluzív társasházról volt szó, be is kellett azt rendeznünk. Kiválasztásra került az egyik közepes méretű (130 m2) lakás, és kaptunk egy igen szoros határidőt a kivitelezésre. Nagy erőkkel elkezdődött a munka, nyögvenyelősen haladtunk előre. Elég sok mindent a helyszínen kellett koordinálni, így reggeltől-estig ott dekkoltam. Közben kollégáim kitalálták a bútorozást/lámpákat is, így a munka előrehaladtával azok is bejöttek a képbe.

A negyedik hét végén összeállt a standard mintalakás, berendezve, kifestve, kitakaritva. A gépészeti része nem működött, mivel a társasház még félkész állapotban volt. Magyarul nem volt víz, nem volt bekötve a csatorna, szellőző-elszívó ventillátorok nem működtek, és az áramot is egy ideiglenes kalocsáról kapta a lakás.

Megérkeztek a befektető képviselői (olasz és angol emberek), valamint az ingatlanforgalmazó cég képviselői. Összedugták a fejüket, és kitalálták, hogy a standard anyagok nem elég jók, a mintalakásnak ennél sokkal "ütősebbnek" kell lennie. Bontsunk mindent, kapunk 3 hetet az újjáépítésre...

Sűrű káromkodások közepette leszedettem a lámpákat, összepakoltattam a bútorokat és dísztárgyakat, és nekiálltunk a bontásnak. Ez főként az egyébként is prémium kategóriás parkettát érintette, most kiválasztásra került egy fullosabb (nettó 54.000 Ft/m2).

Mivel a konyhabútor már be volt építve, a kivitelező úgy döntött, hogy alatta nem szedi fel a régi parkettát, hanem egyszerűen a konyhabútor lábazat után meghagyja a régit. Lerakták az új parkettát, így mikor a lakás eladásra kerül, a konyharészen nem árt újraépíteni azt a szakaszt...

Az új parketta vastagabb is volt a réginél, így a vizesblokkok padlólapját is fel kellett bontani, és újraépíteni. A falakat természetesen újra kellett festeni, és mivel részben szinesek is lettek, így glettelni is kellett. A nappali bézs szinű falát spotlámpák világitották meg, így a súrlófényben tökéletesen látszódott minden felületi hiba. A festők hétszer glettelték át a felületet, mire elfogadható lett.

Hamarosan nyakunkon volt az átadás, a megrendelő partyt is hirdetett előre a vevők részére, így mindenképpen be kellett fejeznünk időre a lakást. Kora reggeltől késő estig folyt a munka, szinte egymást taposták a szakemberek.

Sok kompromisszummal végülis elkészültünk időben. Délre vártuk az olasz megrendelőt, kissé fáradtan üldögéltem a kanapén. Fél 12-kor a konyhai friss-levegő befúvó rácsán csöpögni kezdett a víz... Nemsokára a konyhai álmennyezet egy jó területen átázott, a rácsból már ömlött a víz a parkettára.

Őrült rohangálás kezdődött, vödrökkel próbáltuk elnyelni a vizet. Az történt, hogy pár napon keresztül intenzív csapadék esett, ami a tetőn lévő klíma kitorkolláson keresztül beszivárgott a rendszerbe, a csövekben eljutott a lakáshoz, és eláztatott mindent.

Mire a megrendelő megérkezett (szerencsére késett egy órát), a beázás már csak az álmennyezeten látszott, amit annyira nem vett zokon...