Úgy adódott, hogy sikerült egy önkormányzati lebontandó épület bontását megcsípnem. Kellett belőle a sok kisméretű tégla, egyik havernak a tetőanyag, másiknak a cserép.
Összekaptuk magunkat, és egy hétvége alatt le akartuk tudni az egészet. Nem volt nagy épület, 60 m2 körüli, sima nyeregtetővel, fa födémmel.
Mindenki eltervezte a kibontott anyagok sorsát, kerítésnek, rusztikus galériának, présház tetőnek szánva az egyébként sittnek szánt épületet.
Hozattunk azért egy konténert, hogy a hulladékot egyből abba dobáljuk, és nekiveselkedtünk. Csináltunk egy V-alakú deszkavályút, aljára két pokróc került, ezen keresztül csúsztattuk le egyenként a cserepeket a földre.
Egy óra múlva megjelent a polgármester, aki magához intett a tetőről. Kirángattam a lábamat az éppen alattam beszakadó fafödémből, és lemásztam hozzá.
- Tudom, hogy abban egyeztünk meg, hogy a bontás fejében elvihetitek az összes anyagot... de kellene nekem egy kevés a cserépből. Olyan 70 m2.
Felszisszentem. A tetőfelület közel 100 m2-nyi volt, ennek kb 80%-át lehetett megmenteni, erre majdnem az egészet el akarja vinni.
Beárnyékoltam a szemem, felnéztem a tetőre.
- Elég szar állapotban van a cserepezés, de meglátjuk mit tehetünk...
Visszamásztam a tetőre, és közöltem a hírt a többiekkel. Cifra káromkodásokat sodort a szomszédok felé a szél azon a reggelen.
Eddig a kéményt kalapáccsal, téglánként bontottuk. Előkaptunk egy vastag fonott kötelet, meghurkoltuk a kéményt, és hárman nekiveselkedve rárántottuk a tetőre az egészet. A porfelhőben maszatosan vigyorogtunk egymásra.
Innentől kezdve két cserép repült a konténerbe, egy a csúszdára, utóbbira se túl finoman.
Este a polgármester visszajött. Ott állt egy raklapon a neki szánt cserép, cirka 30 m2.
Utolsó kommentek