A történet egyik - szintén építőiparban dolgozó - ismerőssel esett meg. Jobban mondva ő volt a szenvedő alany.
Hősünk sofőrként és anyagbeszerzőként dolgozott egy vállalkozónál. Az aktuális munkájuk közel 100 km-re volt, így minden reggel hajnali 5-kor indultak a mikrobusszal. Mivel a vállalt határidő nagyon szoritotta őket, hétvégenként is mentek.
Egyik péntek este azonban a szokásos pókerezés tovább húzodott a megszokottnál, így emberünk egy csepp alvás nélkül ült a Transporter volánja mögé, felszedve a többi 8 embert útnak indultak. (meg kell jegyeznem, hogy alkoholt nem ivott azért)
Mindenki aludt a kocsiban, a sofőr lehúzott ablaknál a csípős levegővel próbálta ébren tartani magát.
A dupla anyósülés jobb oldalán ülő ember az ablaknak dőlve hortyogott. Éktelen csikorgásra riadt fel a többiekkel együtt... szikraesőn keresztül látta a napfelkeltét. A szalagkorlátot csiszolták éppen fényesebbre a kocsival az autópályán.
Hatalmas fékezés után megálltak a leállósávban. Miután levegőhöz jutottak, kiszálltak a kocsiból, kirángatták a kormány mögül az embert, és nagyon megverték.
Hetekig hurcolta magával a monoklikat megérdemelten.
Amikor egy-egy kisbuszos balesetről hallok, mindig ez az eset jut eszembe. Csak egy felelőtlen ember kell.
Utolsó kommentek