Egyik korábbi bejegyzésben irtam a szemétben élő bácsiról, kicsit hozzá kapcsolódik ez a rövid történet.
Nagyon furcsáltam, hogy az embereim önként rohannak bontani a bácsi házát, holott máskor úgy kell őket rugdalni, hogy csináljanak is valamit.
A brigádvezető árulta el a titkot.
Az 1980-as évek közepén történt (ő, és pár melós már akkor is ott dolgoztak), hogy szintén hasonló esetük volt, bár ott a szeméthegy hiányzott a képletből.
Elkezdték bontani a rossz állapotú vályogházat, leszedték a tetőt. A fagerendás födém alulról furnérral volt beburkolva, fehérre festve.
Mikor leszedték a szegőléceket, és a furnérlemezt lefeszegették, a lehulló por között papírpénzek kezdtek el szállingózni, majd egy nagy csörrenéssel jött utána nejlon zacskóban az apró is...
Végül is közel 150 ezer forintot találtak. A pénz természetesen az akkori tanácsot illette, de a munkásoknak is jutott belőle bőven.
Összehasonlitásképpen: 1986-ban szüleim 370 ezerért vettek egy parasztházat abban a faluban.
Utolsó kommentek