A napokban korgó gyomrunknak engedelmeskedve benéztünk egy vidéki kisváros Stop Shopjának kinai éttermébe. Csalódás volt, a kellemes fajtából.

Nem a kinaiaknál tapasztalható gagyi miliő fogadott minket, hanem kellemes modern étterem, kis kinai beütéssel. A felszolgálók mind kinaiak voltak, szokás szerint agyontörve a magyartatot.

Fizetéskor még nagyobb meglepetés ért minket, az ár a fele volt a fővárosban megszokottnak. A kaja pedig finom volt, az adag elég nagy.

Mielőtt teljesen elgasztroblogosodnánk, volt gyökeresen eltérő élményem egy épületfelmérés során, ami után hónapokig kerültem minden keleti kajáldát.

Pár évvel ezelőtt egy belvárosi kinai étterem felmérésével biztak meg. Az üzlethelyiséget ki szerették volna adni másnak, így vált esedékessé a lehetőségek feltérképezése.

Az étterem egy műemléki jellegű épületben volt, magasföldszinten, felette lakásokkal. A kinaiak a 4 m-es belmagasságú teret kettéosztották, alul volt egy 2,20 m magas üzlet/kiszolgáló rész, felette pedig egy 1,70 m magas rész, ahol főztek-átöltöztek-tusoltak, és időnként laktak is.

Mondanom sem kell, hogy annak idején semmiféle engedélyt nem kértek az átalakításra, viszont a bérleti dijat fizették rendesen, így a tulaj nem ugatott miatta.

A felső szinten a konyha falai és mennyezete feketélett a ráégett több centi zsírtól, a padló ragadt a kosztól, a zuhanyzóban és a wc-ben minden vízköves volt. A végső lökést egy ránézésre felmosórongynak látszó rongy adta, amit az egyik kis kinai felkapott a sarokból, és a tányérokat kezdte el törölni vele.

Azt már csak bónuszként teszem hozzá, hogy a zuhanyzóba volt beállitva két darab hűtő a WC-vel szemben, ahol az egyikből előttem vették ki a főzni való húst...