Vasárnapra szerveztünk magunknak egy kis programot, egyik újságban láttunk egy nyílt-napra felhívást a galgahévizi ökofalu és ökofarm látogatására. Szerencsére viszonylag normális időnk volt, és az ott eltöltött fél napot nem bántuk meg.

Egy étteremben gyülekeztünk, ahol egy középkorú úriember terelt össze minket (kb harmincan lehettünk), és pár szóval elmondta miről van szó, mire számithatunk.

Csak a lényeget irom le, akit bővebben érdekel, úgyis utánanéz (bővebben). Az ökofarm pedig külön poszt témája lesz.

Lényeg, hogy nagyjából 20 éve kezdték el az egészet, és 3 (!) évvel ezelőtt tudtak nekiállni az ökofalunak. Ez cirka 16 éves bürokráciát jelent, ami lényegében abból állt, hogy a felvásárolt 100 ha szántóföldből 8-10 ha-t átminősitsenek épitésre alkalmas területté. Jelenleg 14-15 család lakik már a faluban, részben saját épitésű családi házaikban, részben az alapitvány által épitett sorházban.

a sorház

Galgahévízről földes-murvás út vezet az ökofarmig, majd további két kilométer után az ökofaluig. Maga a falu egy kisebb dombon helyezkedik el, egy székelykapun keresztül vezet be az út. (állitólag az egyik lakó megkérdezte, nem lehetne-e távirányitóval nyithatóvá tenni)

A látvány még igen erős képzelőerőt kiván, hiszen egy korábbi szántóról beszélünk, itt-ott kész-félkész épületekkel. Amit mindenki hiányol, azok a fák. Az alapitvány vezetője szeretné, ha a majdani lakóközösség választaná ki és ültetné el azokat. A telkek mindegyikéhez oda van vezetve földkábelen az áram, van közműpótló berendezés, ami 95%-os tisztaságúra szűri a szennyvizet, van viz, valamint távfűtés.

Közművek

A közműpótló berendezésből kijövő "szennyvizet" egy saját tóba szeretnék bevezetni, ahol náddal még tovább szűrik azt, ezáltal a tóban fürödni is lehet majd.

az épülő tó

Az áram egy részét szélkerekekkel kivánják előállitani, valamint napelemek segitenek be. A legnagyobb problémát itt is - mint mindenhol - a megtermelt áram tárolása jelenti, ami jelenleg nem megoldott gazdaságosan. Visszatáplálják hát a rendszerbe, amiért természetesen pénz jár vissza.

A távfűtést egy faelgázositó kazánházzal oldják meg, ami egyben melegvizet is szolgáltat. Természetesen a napenergia is besegit. Itt a gondot az jelenti, hogy a mostani létszámra nem érdemes beinditani a "hőerőművet", igy egyelőre mindenki saját maga pöfékel a kéményen keresztül. Ami persze az összes telek beépülése esetén már komoly gond lenne a szálló égéstermék szempontjából.

a hőközpont

Épületek

Ami engem épitészként érdekelt, azok az épületek. Az alapítvány szempontjai szerint természetes vagy bontott anyagokat szabad felhasználni az épitéshez, és a külső kinézetre is van "etikettjük".

Erre persze sokan felhördülhetnek, hogy nehogymá', de egy ottani példán látszott, hogy mennyire ki lehet lógni a sorból, ha valaki ezekre fittyet hány.

kész, lakott épület

Volt pár kész ház, épülőfélben lévő, és a félkész sorház is. A modern anyagokat a szerelőbetonig láthatunk (beton sávalap, esetleg pincefal, szerelőbeton, vizszigetelés), utána a fa tartószerkezet dominál. A sorház esetében a fal kivül-belül egy sor élére állitott vályotégla, közötte saját szalmabálával. Ez cirka 70 cm falat jelent, hőtechnikailag valahol a 38-as POROTHERM tégla értékének a felénél helyezkedik el.

főfal

válaszfal félkészen (vályogtégla-nád-vályogtégla, azaz kb 30 cm)

El is érkeztünk a legnagyobb problémához. A magyar jogszabályok ugyanis a helyben préselt vályogtéglát és a szalmabálát nem fogadják el épitőanyagként, minősités hiján. Hiába csak vázkitöltő szerepe van, nincs ÉMI minősités, nem adható ki rá engedély. Emiatt áll az épitkezés az ökofaluban, pedig már többen a kész házukban laknának.

félkész épület

A bontott anyagokból épitkezés megengedett, ám a hungarocell, vagy kőzetgyapot szigetelés nem fér bele az ökofalu elképzelésbe, igy a tartószerkezet hőszigetelését nehéz megoldani.

Remény van, hogy megváltozzon a jogszabályi háttér, csak kérdés, mennyit kell még erre várni...

Ami számomra negativum ebben az egészben pont az épitőanyagokból fakad. Nem szabadna cementes vakolatot használni, a vályogtéglák agyagvakolattal vannak ellátva kivül-belül. A képeken látszik, hogy az egy éve átadott sorház külső vakolata bizony néhol ledobta már magát. Kalauzunk elmondása alapján itt-ott jelennek meg repedések, a födém dobol, ha járnak a tetőtérben, stb. Mindenre próbálnak megoldást találni, de azt jelenti, hogy a vadonatúj házamban/lakásomban állandó lenne a javitgatás. 

A másik nagyon nagy negativum (amit nem csak én éreztem) az, hogy az ideköltöző családoktól mintha azt várnák el, hogy dobják el eddigi életüket, és az ökofaluba költözve teljes mellszélességgel itt dolgozzanak, éljenek. Ehhez megad minden segitséget az alapitvány az ökofarmon keresztül, de az idei időjárás is bebizonyitotta, a mezőgazdaság rohadt nagy lutri. Bioban meg pláne. 

Végig hangsúlyozva voltak a hibák is, amiért maximális tiszteletem kijár. Többször elhangzott, hogy ez egy kísérlet.

A házakat/lakásokat az alapitvány nagyjából 210ezer Ft/m2 áron tudja kulcsrakészre kivitelezni, saját kivitelezésben ez 120-150e. Egy száz négyzetméteres családi háznál telek nélkül alsó hangon 15 milla.

Aki megengedheti magának, hogy 15-30 milliót kifizessen egy kisérletre, szerintem nem fog traktorosként vagy fejőnőként az ökofarmon dolgozni. De ne legyen igazam...

Ez természetesen magánvéleményem, én megpróbálok a modern épitőanyagok felhasználásával, ésszel tenni a környezetért, kompromisszumokat kötve, de nem a végsőkig.