Mindenki tudja, hogy a kapcsolati háló mekkora segítséget jelent az életben. Enélkül gyakorlatilag zsákbamacskázásra kényszerül az ember, akár villanyszerelőről, akár takarítónőről van szó.

A termékek esetében is így van, régebben szájhagyomány útján, manapság a neten, elégedettségi faktor alapján választunk, olvasunk utána a termékeknek.

(tökéletes példája ennek a mostani esetünk: keresünk egy megbizható, olcsó kisautót. Belőttünk jópár példányt, ami tetszik. Aztán google, népitélet olvasgatása, és az autók 80%-a ki is hullott a képből. Jelenleg 4 típus maradt fenn a rostán)

De térjünk vissza a személyi kérdéshez...

Építőiparban tevékenykedő építészként a velem tervet készíttetők egyik első kívánsága szokott lenni a szakági tervező (jellemzően gépész, statikus), és a szakemberek garmadája. Tudok-e ajánlani megbízható, olcsó, jó kőművest/ácsot/villanyszerelőt/vizes szakit?

Meglehetősen sokkal tartom a kapcsolatot, és szoktam is őket ajánlani, azzal a fenntartással, hogy mindenképpen kérjenek máshonnan is árajánlatokat.

Mert mi történik?

Az általam ajánlott szaki bízva az ajánlásban magas árat ad meg. Ez még a jobbik eset, lehet szólni neki, hogy a többiek olcsóbbak, ha nem vesz vissza az árból, akkor ugrott a meló. 

Reakció:

A) Elismeri, hogy túlárazta a dolgot, bízva abban, hogy keresztülverem a megrendelőn az ő árait. Normál szintre lecsökkenti a költségvetést, versenyben marad.

B) Lecsökkenti morgolódva az árait, bízva abban, hogy majd a pótmunkával feljebb tudja srófolni később (erre egyébként mindegyik szaki számít)

C) Megsértődik, ő ennél olcsóbban nem dolgozik. 

Oké, tegyük fel megkapja a munkát. 

A) Rendesen csinálja, kevés sumákkal. Megrendelő elégedett, én tervezői művezetés keretében a sumákságokat próbálom kivédeni. (jellemző: tömörités elnagyolása; vízszigetelés disznópörzsölése elnagyoltan; több vakolat leverése/javitása, mint ami kellene; kicsit több munka elszámolása)

B) Hellyel-közzel csinálja rendesen a munkát, de a megrendelő is sokat veszekszik vele, a femü is, én is. Határidőket kevésbé tartja, ütemtervet magasról leszarja. Minden többletmunkát fel akar számolni, de semmit az elmaradottakból. 

C) Drágán csinálja a szar minőséget, gyakran vissza kell bontatni azt, amit csinált. Ennek megfelelően próbálja kikerülni az ellenőrzést (pl. gyorsan beönti a koszorút, mielőtt a vasalás le lenne ellenőrizve). A hibajavitásokat nagyon sokszori basztatásra végzi csak el.

Mondanom sem kell, hogy az ajánlatadónál és a munkát végzőnél is az "A" eset az ideális, a "B"-vel gondok vannak, a "C"-t természetesen senki sem fogja továbbajánlani.

A legnagyobb gond az, hogy minden "A" elkurvul idővel, és "B" lesz, majd mivel még mindig sok a munkája a széleskörű ajánlásainak köszönhetően, átalakul "C"-vé.

Aztán pislog, hogy mi a faszért nincs később munkája...

Számomra ez nagyon problémás, mivel valamilyen szinten felelősséggel tartozom azokért, akiket ajánlok.

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszeliditettél."

(A. Saint Exupéry: A kis herceg)

Nem szeretem a telefonhívásokat, amikor arra panaszkodnak, hogy ezt és ezt baszott el az általam ajánlott szaki. Ilyenkor persze egymásra mutogatnak, és nekem kellene döntőbíróként ítélkezni egy olyan dolog miatt, amihez kvázi már nincsen közöm. Idő, energia, mérgelődés, mindez ingyen.

El kellene talán azon gondolkodni, hogy ha vállalkozóként nem tud valaki egyenletesen jó minőséget csinálni, akkor hagyja a fenébe az egészet, mert hosszútávon úgysem fog működni.

Oké, vannak hullámvölgyek az ember életében, de tudomásul kell venni, hogy ezt a megrendelőnek nem szabad éreznie, vagy legalábbis a munkán/határidőn ez ne érződjön.

Minden jól dolgozó vállalkozónál eljön az a pillanat, amikor a megrendelésállomány "túlcsordul". Ilyenkor kell drágább árajánlatot adni, hiszen azért a pénzért megéri többet éjszakázni/felvenni több embert. Aztán a megrendelő eldönti, hogy kell-e neki a (várhatóan) garantált jó minőség, vagy olcsóbban megcsináltatja mással, bízva abban, hogy egy feltörekvő "A"-val van dolga, nem pedig egy "B"-vel.

Az elmúlt 15 év során EGY szaki volt/van, akit nyugodt szívvel ajánlok, a többiek mind elkurvultak. Ha ajánlanom kell valakit, akkor már semmiféle ódát nem vagyok hajlandó zengeni senkiről. Adok nevet, telefonszámot, mailcimet, küldjenek neki árajánlat-kérést. Ennyi erővel felcsaphatják egyébként a helyi telefonkönyvet is... ezt értétek el nálam.

Egy tegnapi cikk szerint a KSH adatai alapján a kiadott épitési engedélyek száma az 1998-as szintre zuhant. Nagyon sok az eszkimó, és kevés a fóka...