Vasárnap reggel Tihanyban ébredtünk, a reggeli mellett gyorsan végignyálaztam telefonon a hireket. 8:54-es keltezéssel kint volt egy hír: kamion felborult az M7-esen, teljes útzár Budapest felé. Fasza.
11-kor elindultunk hazafelé, rádióban mondták, hogy a pályazár még mindig tart. Sikerült is belefutnunk, a szabadbattyányi leterelésnél 1 km-es araszolgatást követően (30 perc) kikerültük a balesetet, és robogtunk tovább.
Este olvasom, hogy még mindig tart a pályazár, mert próbálják talpraállitani a kamiont, és emiatt Szabadbattyántól Balatonaligáig ér a sor. Ez 30 km-es gigadugót jelent, egy gyönyörű napos hétvége után, hazafelé a magyar tengerről...
A pályazárat délután egyszer már feloldották, meg is indult araszolva a forgalom a leállósávban. Aztán az illetékes elvtársak úgy döntöttek, hogy küldjük szopóágra a sok hétvégézőt, és próbáljuk meg a daruzgatást. WTF?
Mégis miért nem lehetett azt a talpraállitást későestére eltolni, amikor MINDEN rohadt vasárnap hatalmas a főváros felé tartó forgalom?
Nem véletlenül indultunk mi el még délelőtt, én a baleset nélküli forgalomban sem vagyok hajlandó vánszorogni... ha belefutok ebbe a 30 km tömény szopásba, hát felkötöm magam. Mondom mindezt úgy, hogy nem fenyeget a hűtőviz felforrásának veszélye, és klíma is van a kocsiban, valamint még nincs síró gyerek a hátsó ülésen.
Kedves székesfehérvári illetékesek!
Köszönjük az áldozatos munkátokat, de komolyan. Csak jó lenne néha kicsit gondolkodni is...
Utolsó kommentek