Barkács sztorik, képek

A napokban korgó gyomrunknak engedelmeskedve benéztünk egy vidéki kisváros Stop Shopjának kinai éttermébe. Csalódás volt, a kellemes fajtából.

Nem a kinaiaknál tapasztalható gagyi miliő fogadott minket, hanem kellemes modern étterem, kis kinai beütéssel. A felszolgálók mind kinaiak voltak, szokás szerint agyontörve a magyartatot.

Fizetéskor még nagyobb meglepetés ért minket, az ár a fele volt a fővárosban megszokottnak. A kaja pedig finom volt, az adag elég nagy.

Mielőtt teljesen elgasztroblogosodnánk, volt gyökeresen eltérő élményem egy épületfelmérés során, ami után hónapokig kerültem minden keleti kajáldát.

Nem kapcsolódik szervesen a blog témájához, de morgolódnék kicsit...

Most olvastam, hogy az M1 autópályán Bicskénél veszélyes anyag ömlött az úttestre, ezáltal hatalmas a torlódás. Az ok: a szegélyt nyíró autót későn vette észre egy autó, hirtelen fékezett, ebbe rohant bele a veszélyes anyagot szállitó kamion.

Szinte naponta használom az autópályákat, és az elmúlt két hétben sokszor futottam bele a szegélynyiró autó okozta forgalomlassitásba, ezáltal feltorlódásba.

Kérdésem: mi a bánatos francnak kell azt a rohadt füvet pont a csúcsforgalom idején nyírni?

Egyik nagyobb épitkezésen tapasztaltam, hogy Amerika sehol sincs hozzánk képest a lehetőségek terén.

A fürdőszobák burkolását a fővállalkozó (országos nagy cég) természetesen a legolcsóbb árajánlatot adónak adta ki. A helyiségeket minőségi greslapokkal, és üvegmozaikokkal kellett burkolni. (Ez alatt azt értem, hogy 20e Ft fölött volt m2-e.)

Kis mértékben kapcsolódik a bloghoz, de azért érdekességképpen elmesélem...

Hősünk a tipikus harcsabajszú parasztembert testesitette meg, sajnos agyilag is. Nagydarab, hatalmas hassal, lábára nőtt gumicsizmával, hasonló adottságokkal megáldott megvert feleséggel. Állattenyésztéssel foglalkozott, mindenhol.

Egyik korábbi bejegyzésben irtam a szemétben élő bácsiról, kicsit hozzá kapcsolódik ez a rövid történet.

Nagyon furcsáltam, hogy az embereim önként rohannak bontani a bácsi házát, holott máskor úgy kell őket rugdalni, hogy csináljanak is valamit.

A brigádvezető árulta el a titkot.

Éppen csak kikerültem az épitőipari technikumból, amikor életem első hivatalos munkanapján szembeköpött a nagybetűs ÉLET.

A feladat az volt, hogy egy épülő háznál a folyamatban lévő munkákat irányitsam. A segédmunkások öreg alkoholisták voltak, akik szemében a 19 éves, vasággyal 60 kg-os próbálta a főnököt játszani.

Reggel én is megkaptam az eligazitást, terveket. A munka egyik részében elektromos földkábel-árkot kellett ásatnom az utcától az épület belső részéig, végig L-alakban az udvaron. A kapott terveken szerepelt 3 meglévő szennyvizvezeték, valamint két keresztezendő vizcső is. Ezeknek a helyét kitűztem a helyszinen, és meghagytam, hogy előtte-utána fél méterrel meg kell állni az árokásással, majd finoman megkeressük a csöveket. A négy öreg alkesz bólogatott.

- Meglesz, főnök! Jó lesz ez, főnök!